„… a mindenség a bölcsőd, a mindenség lesz síri ágyad.”
(Cvetajeva-versrészlet, Rab Zsuzsa fordítása)
…
Cvetajeva az orosz irodalom egyik legmegosztóbb személyisége. A posztszimbolista költőnő alakját több legenda is övezi. Az alábbi cikk a következő kérdésekre keresi a választ:
…
- Miért pont a „halál” motívumot ábrázolta oly sokszor lírájában?
- Miért adta árvaházba a kisebbik lányát?
- Hogyan élte meg a sztálini diktatúrát?
- Miért tért haza az önkényuralmi Oroszországba?
- Miért vetett véget önként az életének?
…
…
„Tizenhét lettem – adj halált!”
…
Marina Ivanovna Cvetajeva 1892-ben született Moszkvában. Édesapja – a Puskin Múzeum alapítója, orosz történész és művészettörténész volt, édesanyja német származású zongorista. Alig múlt tizennégy éves, amikor édesanyja tüdőgyulladásban meghalt. Szülei iránti végtelen szeretetéről a következő sorok tanúskodnak:
A legfőbb hatás: az anyámé (zene, természet, versek, Németország; rajongás a zsidóságért; egy mindenki ellen; Eroica). Rejtettebb, de semmivel se gyengébb apai hatás (munkamánia, a karrierizmus teljes hiánya, egyszerűség, emberkerülés). Apai-anyai közös hatás: spártai életmód. Egy házban két »vezérmotívum«: Muzsika és Múzsa. Az otthoni légkör se nem polgári, se nem értelmiségi, hanem – lovagi.
Magasrendű élet.
…
1910-ben jelent meg első verseskötete: Esti album címen. Ezt rövid időn belül további két verseskötet követte: 1912-ben a Csodalámpás és 1913-ban a Két könyvből. Lírájában a legtöbb motívum a halál és a gyász témák mentén bontakozik ki. Korai költészetének bizonyos verseiben előfordult, hogy tizenhét évesen „könyörgött” a haláláért vagy huszonhárom évesen halottként ábrázolta magát. Saját elmúlásának gyakori ábrázolása leginkább az újkori halálábrázolásra hasonlított.
…
- 1. verseskötet: Eseti album (1910), 18 éves
- 2. verseskötet: Csodalámpás (1912), 20 éves
- 3. verseskötet: Két könyvből (1913), 21 éves
…
Cvetajeva és a romantika hagyománya
…
Cvetajeva korai lírájában az együttlétek poétikai ábrázolását nemcsak temetőkben, hanem templomokban is megfigyelhetjük. Mindez hitbéli asszociációk sokaságát hozza be lírájába, valamint szokatlan viszonyba állítja az erotikát és a vallást.
„Tetszik, hogy nem magától lángolok,
Tetszik, hogy nem miattam ég a láztól,
[…]
Tetszik továbbá az, hogy fesztelen
Ölelget bárki mást, hiába nézem,
S nem vetne kárhozat tüzére sem,
Ha nem magával csókolózom éppen.
Hogy, kedvesem, kedves, szelíd nevem
Sem éjjel, sem nappal nem ejti – semmiképpen…
Hogy halleluját ünnepélyesen
Nem értünk zengnek templom hűvösében …”
(Galgóczy Árpád fordítása, részlet)
Lírájának szintén gyakori eleme az élők és a halottak szembenállása: az anyagi, lenti világot képviselő emberek és a szellemi, égi világot megtestesítő halottak. A lent és a fent, a föld és az ég, az anyag és a szellem ambivalensek: át- meg átfolynak egymásba. Felborulnak az orosz pravoszláv egyház tanításai és a görög mitológia jelképei által képviselt értékek, megjelenik az élet – halál – feltámadás formula. Idilli temetői közegben láthatjuk az élő és a halott embert.
Káprázom tündökletedben!
Színarany rajtad a por…
─ Hát ne bánj, ne vess ügyet sem
hangomra a föld alól.”
(N. Kiss Zsuzsa fordítása, részlet)
Az orosz költőnők szerelme
…
Cvetajeva úgy vélte a sors eredetileg fiúnak szánta, így élete végéig ragaszkodott a „költő” és nem a „költőnő” megszólításhoz. 1912-ben férjhez ment Szergej Efronhoz, a Fehér Hadsereg tisztjéhez, ezt követően megszületett első gyermeke, Ariadna Efron, nem sokkal ezután pedig szívrohamban meghalt az édesapja. Körülbelül ezekben az években ismerkedett meg a nála hét évvel idősebb, leszbikusságát nyíltan vállaló Szofija Parnok költővel, fordítóval és újságíróval.
…
A két nő romantikus viszonyt folytatott egymással.
…
Kapcsolatuk végül odáig jutott, hogy Cvetajeva kész lett volna elhagyni férjét. A férfi pedig azon gondolkodott, hogy párbajozni hívja vetélytársnőjét. A szerelmi háromszögnek végül az vetett véget, hogy Szergej Efront behívták a frontra.
…
…
„Irtózat, hogy Szonyecskától
nem maradt semmi se önmagából.
Szonyecskát a földbe nem temették,
helyette az emberek elégették!
…
Hamvaival mit tettetek?
Urnába zárni csontjait?
Hegyre fel miért nem mentetek
szétszórni égő hamvait?„
A kilátástalanság kezdete Cvetajeva életében
…
Cvetajeva és Parnok kapcsolata nem tartott sokáig, 1916-ban kölcsönös féltékenység miatt véget ért, mindeközben kitört az orosz Októberi forradalom. Mire megszületett a költő második lánya, Irina Efron, az országban már tombolt a járvány, a nélkülözés és az éhínség. Annak érdekében, hogy megóvja kisebbik gyermekét a forradalom által okozott borzalmaktól, a költő árvaházba adta a csöppséget.
…
A kislány háromévesen éhen halt.
…
…
Ekkor Cvetajeva már több éve nem láthatta a férjét. Mindeközben számtalan kiemelkedő orosz értelmiségi távozott az élők sorából. 1921-ben meghalt az irodalmi Ezüstkor emblematikus alakja, Alekszandr Blok. 1925-ben akasztásnak álcázott sztálini gyilkosság áldozatául esett a lírai parasztköltő, Szergej Jeszenyin. 1938-ban egy kényszermunkatáborban életét vesztette az orosz akmeizmus vezető személyisége, Oszip Mandelstam.
…
A szovjet értelmiség nagy része emigrációba kényszerült.
…
Cvetajeva is emigrált, külföldön pedig ismét találkozhatott férjével. A költő és családja az 1922 és 1939 közötti időszakban először Berlinben, majd Prágában, végül Párizsban telepedett le. 1925-ben megszületett Marina és Szergej fia, Georgij Efron, akit Murnak becéztek.
A viszontlátás öröme azonban nem tartott sokáig. Párizsban Szergej Efronról kiderült, hogy már régóta a szovjet Belügyi Népbiztosságnak (az NKVD-nek) dolgozik, éppen ezért 1937-ben a férfi kénytelen volt elhagyni Franciaország fővárosát.
…
…
…
Ezt követően Nyugaton ugyanolyan viselkedést tanúsítottak Cvetajeva irányába, mint a sztálini Oroszországban: nyíltan ellene fordultak.
…
Teljes magány az orosz költőnél
…
Amíg korai lírájában Cvetajeva a saját halálát vagy saját magát ábrázolta halottként, kései poétikájában egyre gyakrabban állította egymással szembe az emberi élet mulandóságát és az örökkévalóságot. A kertet ezúttal egy eszményi – mennyei – Édenkertnek, Paradicsomnak feleltette meg.
Mert láz gyaláz, mert
létem pokol ma,
küldj nékem kertet
öregkoromra!
(Baka István fordítása, részlet)
Ez az Édenkert, Paradicsom, amely a másvilági nyugalmat, védelmet, fényt jelentette számára, éles ellentétet képezett a költő – pokol jegyeit viselő – földi létével. Az evilági tér és idő az örök nyugtalanságot, veszélyt és sötétséget testesítette meg. Ez utóbbi értelmezés Dávid zsoltárával enged párhuzamot vonni.
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
(Zsolt. 23 : 1–6)
Fontos azonban, hogy amíg a Bibliában Isten mindig és mindenhol jelen van, addig Cvetajevánál egy Istent el nem fogadó felfogást láthatunk, amely elgondolás a lírai „én” személyes szabadságát helyezi középpontba.
…
Sok kínon túl a kert kijárt…
– Túlkert? Vagy tán a túlvilág? –
Öregkoromra küldheted –
oldozd fel véle lelkemet!
(Baka István fordítása, részlet)
A másik ember halála
…
Cvetajeva szeretett „játszani” a hangokkal, szavakkal és mondatokkal. Életművében gyakoriak a hétköznapi beszédet imitáló közbevetések, kihagyások, áthajlások és a szavak csengésével, jelentésével, alakjával való kísérletezések. Ezek a poétikai eszközök sokat segítettek a költőnek abban, hogy érzékenyen ábrázolhassa a gyászoló lelki állapotát s ezáltal a gyász teljes folyamatát. A saját halál, valamint a pillanat és az öröklét ábrázolása mellett ugyanis a másik halálának megformálására is találhatunk példát.
…
Leggyakoribb ábrázolások:
- saját halála,
- a másik halála,
- a pillanat és az öröklét.
E homlok-áll,
e lángdagály,
ez íz, e váll,
jaj, merre már?
(N. Kiss Zsuzsa fordítása, részlet)
Cvetajeva a sztálini Oroszországban
…
Idővel az orosz költő egyre nehezebben viselte el a kiközösítést Párizsban, hiányzott számára a hazája, ezért a rémhírek ellenére hazatért a Szovjetunióba. Hazatérése előtt a következő sorokat írta egyik barátnőjének:
Elutazásom esőfelhője alatt élek. Egyelőre semmilyen reális dolog nincs kilátásban, igaz – érzéseim számára – nincs is szükségem semmi reálisra. Úgy érzem, életem kettétörik, és ez már sorsom végének legeslegvége.
…
A sztálini Oroszországban Cvetajevát éhínség, nyomor, félelem és légiriadók várták, a személyi kultusz és azzal együtt a totalitarizmus addig nem látott méreteket öltött. Megszaporodtak a kölcsönös feljelentések, lehallgatások, váratlan házkutatások, tömeges letartóztatások, rejtélyes gyilkosságok és nyilvános kivégzések.
Cvetajeva életében elérkezett a teljes magány állapota, az orosz költő többször is szemrehányást tett kortársainak, amiért azok egyedül hagyták őt. A szemrehányások nemcsak személyes beszélgetéseiben, levelezéseiben, hanem munkásságában is előfordultak.
Senkim: se báty, fiú, se férj,
se társ – korhollak mégis érte:
– Hat lélekre terítettél,
s engem nem ültettél – a szélre.
(Baka István fordítása, részlet)
Az orosz költő útjának legvége
…
Cvetjavea életművében az „asztal” motívum mint ravatal és áldozati oltár gyakran közvetítő láncszemként jelenik meg a földi és égi királyság között. Az idő (múlt, jelen, jövő) és tér (evilág, túlvilág) képlékenységét sokszor a folyékony elemek – könnyek, vér – nyomatékosítják. Ez utóbbi két motívum egyúttal az élet zuhatagát is magával hozza és elárasztja a halotti asztalt.
…
- Idő: múlt, jelen, jövő.
- Tér: evilág és másvilág.
…
Most! – fellököm óvatlanul
poharam! – És minden kidöntve
– szem sója, sebnek vére –, hull,
folyik az abroszról a földre.
…
S – nincs sír! Nincs elválás se már!
Asztalodat visszavarázslom.
Mint lakodalmon a halál,
én élet voltam vacsorádon.
(Baka István fordítása, részlet)
1939-ben Hitler megtámadta Csehországot. Ugyanebben az évben Cvetajeva idősebb lányát és férjét letartóztatták, néhány év múlva Szergej Efront agyonlőtték, amiről azonban élete végéig nem szerzett tudomást. Az orosz költő az írás teremtő aktusába menekült, azonban ez sem tudta megmenteni végzetétől.
…
Te nékem a zápor s mennybolt fénye.
Te az Úr s uram, aki előtt
föld vagyok – papírlap hófehére.”
(Rab Zsuzsa fordítása, részlet)
Cvetajeva egyre többet gondolt az öngyilkosságra.
…
Miután többszöri mosogatói állásra való jelentkezését is visszautasították, 1941-ben jelabugai házában felakasztotta magát. A költőt ugyanebben az évben, 1941. szeptember 2-án temették el, Jelabugában. Arra, hogy pontosan hol található a sírhelye, a mai napig nincsenek írásos bizonyítékok. Három búcsúlevele közül az egyiket fiának címezte:
Bocsáss meg! De a továbbiakban rosszabb lenne. Nagyon beteg vagyok, ez már nem én vagyok. Őrülten szeretlek! Értsd meg, hogy nem tudtam többé élni. Add át apának és Aljának, ha látod, hogy utolsó percemig szerettem őket, és magyarázd meg, hogy zsákutcába kerültem.
Felhasznált irodalom
…
KÉPEK FORRÁSA
Саакянц А.А., Мнухин Л.А., Краткая хроника жизни и творчества Марины Цветаевой, Эллис Лак, Москва, 2000.
…
SZAKIRODALOM
Ariés, Philippe, A halál iránti attitűdjeink:A fejlődés főbb állomásai és értelmezése = A halál, a haldoklás és a gyász kultúrantropológiája és pszichológiája, szerk. Pilling János, Bp., Semmelweis, 2010, 25-36.
Gy. Horváth, László. „Mert megőrizni nem tudott hazám”, Nagyvilág (1992/10–11).
TROYAT, Henri. 2007. Marina Cvetajeva, az örök lázadó. Ford. N. KISS Zsuzsa. Európa Könyvkiadó, Budapest. (eredetileg: Marina Tsvetaeva L’éternelle insurgée. Grasset, Paris, 2001).
Белоусов А., Из истории русской «кладбищенской» поэзии: стихотворение К. Случевского «На кладбище» = Смерть как феномен культуры: Межвузовский сборник научных трудов, ред. Виктор Семенов, Сыктывкар, Сыктывкарский государственный университет, 1994, 4-23.
Цветаева М.И., Собрание cочинений в семи томах: Воспоминания о современниках. Дневниковая проза, сост., подг. текста, комм. Саакянц А., Мнухин Л., ред. Волкова Т.Е., Горькова Т.А., IV, Москва, Эллис Лак, 1994.
Цветаева М.И., Собрание cочинений в семи томах: Письма, сост., подг. текста, комм. Мнухин Л., глав. ред. Горькова Т.А., VII, Москва, Эллис Лак, 1995.
Коркина Е.Б., Летопись жизни и творчества М.И. Цветаевой: Часть III: 1939–1941, Москва, Дом-музей Марины Цветаевой, 2014.
Лосиевский И.Я., Анна Всея Руси: Жизнеописание Анны Ахматовой, Харьков, Око, 1996.
Маслова В., 2004. Поэт и культура. Концептосфера Марины Цветаевой. Учебное пособие. Издательство Флинта, Издательство Наука, Москва.
Осипова Н., Творчество М. И. Цветаевой в контексте культурной мифологии Серебряного века, Киров, Вятский государственный педагогический университет, 2000.
Фрейдин Ю.Л., Тема смерти в поэтическом творчестве Марины Цветаевой = Столетие Цветаевой: Материалы симпозиума, ред., сост. Виктория Швейцер, Джейн Таубман, Питер Скотто, Татьяна Бабенышева, Berkeley, Berkeley Slavic Specialties, 1994, 251–252.
…